A takarítás nem a hobbim

Nem szeretek takarítani. A rendet és a tisztaságot szeretem, de takarítani ki nem állhatok. Szeretném, ha kettő pislogással megoldható lenne az egész, mintha varázsolnék. Azonban ez nem így van. Viszont van olyan, amikor szeretek takarítani és képes vagyok egész nap ezt csinálni. Ez pedig akkor van, amikor tanulnom kéne. Ismerős a helyzet szerintem mindenkinek. Bármit szívesebben csinálnánk, csak ne kelljen az íróasztal felett gubbasztani, és tanulni.

Én is így vagyok ezzel, ilyenkor jön az, hogy rendet teszek a ruhásszekrényemben, sütök valami finomat, leviszem a kutyát egy hosszú sétára, esetleg kiszortírozom a dolgaimat, rendbe teszem a papírjaimat. Bármit, csak tanulni ne kelljen, mert az unalmas.

Helyette tehát takarítok. A takarítás ilyenkor a legjobb ötlet, hiszen, ha jól csináljuk, akkor nagyon sokáig is elhúzódhat. Mi egy kertes házban lakunk, ez ilyenkor nagyon jól jön, hiszen ilyenkor a legjobb rendbe tenni a kertet, ami szintén nagyon sokáig tart. Főleg, ha a vége az lesz, hogy a kutyával játszol.

Ez nem azt jelenti, hogy alapesetben megvárom, míg más megcsinálja, mert megcsinálom én is a takarítást, csak nem olyan nagy mosollyal és jó kedvvel, mint anyukám. Ő élvezi a takarítást. Sosem értettem, ez hogyan lehetséges, de ízlések és pofonok.

Ebben az egészben az a szerencsém, hogy az órákon az iskolában odafigyelek, így a dolgozatok is mindig jól sikerülnek, ezért nem gond, ha tanulás helyett sokszor inkább mást csinálok. Néha becsúszik egy-egy rossz jegy, de cserébe tiszta a ház és rendezett a kert. Valamit valamiért, szoktam mondani!

Na, jó, megyek tanulni, mert holnap dolgozatot írunk!