Egy rövidebb továbbképzés után már mi csináltuk az ablakszigetelést is, pedig csak takarítóként voltunk a cégnél

Amikor az ember egyszer csak ott találja magát a semmi, azaz ez esetben a karrierválasztás mellett általában teljesen tehetetlenül vergődik jó pár hónapig, rosszabb esetben évig, mire megtalálja és elkezdi azt az utat járni, amit ő valójában szeretne. Nekem az a kifejezetten kellemetlen helyzet állt elő, hogy nem csupán képtelen voltam ezt huzamosabb ideig döntésig elvinni, de már jócskán túlléptem azon az idő intervallumon, amin belül még van értelme azon gondolkozni, hogy vajon milyen szakma után és képzés után is kéne néznem hosszú távon. Ott álltam 25 évesen és tudtam, hogy bár egész jól fenntartottam magamat az OKJ-s képzésen megszerzett szakács képesítésemmel és egyéb alkalmi munkákkal, de valahogy nem éreztem magamat teljesnek. Illetve nem is ez volt a probléma, sokkal inkább az, hogy nem volt elképzelésem sem arról, hogy innen miképpen tudnék akár csak egy szinttel is feljebb lépni, olyan zavaros és kaotikus volt az egész hogy csak na. Ekkor aztán elkezdtem abba az irányba nézelődni, amerre manapság oly sokan a honfitársak és sorstársak közül: egy külföldi álláslehetőség után. Tudtam, hogy nincs értelme különösebben annak, hogy otthagyom a viszonylag jól kereső szakácsállásomat és beleugrok egy külföldi pitiáner jellegű dologba, ahol jó esetben is elérek annyit, hogy diploma híján legalább jól megszedem magamat, amíg bírom erővel és büszkeséggel, hogy nem igazán én vagyok a cég legmegbecsültebb alkalmazottja…

Mindenesetre összeszorítottam a fogaimat és elhatároztam, hogy lesz ami lesz, ezzel tenni fogok egy próbát, mert nagyon sokat nyerhetek vele. Sosem titkoltam sem magam, sem a közvetlen környezetem elől, hogy igazából ezzel az egésszel csak egy átmeneti munkát és bevételi forrást szerettem volna biztosítani önmagamnak és egy esélyt arra, hogy ha hazatérek el tudjak kezdeni a kint megszerzett pénzből akár egy komolyabb volumenű saját vállalkozást is. Persze ez utóbbira sem volt semmilyen szintű elképzelésem, csupán annyit tudtam, hogy nem szeretnék örökké másoktól függeni és ha van rá lehetőségem, akkor teszek ezért. Persze hatalmas lutri volt, hogy mi lesz ha majd össze is jön esetleg a lehetőség minderre, de hát ez van, menni kell előre és bízni abban, hogy a dolgok a lehető legjobban alakulnak a mi szempontunkból. Így hát egyszer csak ott voltam és nézegettem a külföldi álláslehetőségeket. Tudtam, hogy bár van egy szakács végzettségem de könnyen megeshet, hogy odakint nem fognak annyira megbízni ebben a papírban, hogy ebben a munka körben is alkalmazzanak, így hát készen álltam bárminek az elvégzésére, ami jól fizet. Nem is kellett csalódnom, találtam pár kifejezetten jól fizető munkát, de aztán arra gondoltam, hogy inkább kimegyek egy erre szakosodott cég révén, akik rendszeresen közvetítenek ki embereket külföldre, hátha akkor nagyobb biztonságban lesz a pénzem és talán én magam is.

Szerencsére a nyelvtudásommal nem volt semmi baj egy percig sem, angolul folyékonyan, akár anyanyelvi szinten beszélek, míg a németet is be tudom dobni ha éppen kell. Ráadásul puszta érdeklődésből nem sokkal mindezek előtt kezdtem el franciául tanulni, úgyhogy tényleg semmi nem indokolta, hogy mondjuk a kommunikációs csatornák hiánya vagy akadozása miatt bármi elől is visszavonulót fújjak majd. Megvolt hát bennem a kellő önbizalom, amikor elmentem az első meghallgatásomra, ahol azonnal ki is derült, hogy ellentétben a nagy többséggel nekem már most megvan minden szükséges kvalitásom ahhoz, hogy ne kelljen előbb irányított képzésen részt venne, hanem szimplán csak mehessek egyből az alkalmas kategóriába. Nem igen örültem volna annak, hogyha német nyelvterületre kerülök, nekem valahogy az ottani felfogás és stílus nem annyira jön át, sokkal inkább az angol nyelvet beszélő országok érdekeltek, illetve persze bármi, ahol ilyenre volt lehetőségem. Örültem volna Franciaországnak is, hiszen mindig is óriási kedvelője voltam. Végül úgy alakult, hogy Londonban kaptam egy munkát mint takarító egy hotelnél. Nem egy nagy dolog, de több mint a semmi. Elhatároztam ha már így alakult kihozom belőle a maximumot. Így aztán egy gyors pakolás után már repülőn is voltam, hogy a Heathrow-n leszállva bele is vághassak a dologba. Szerencsére nem telt túl sok időmbe és már készen is állt minden, hogy munkába álljak. Ez kifejezetten jól jött, mert a pénzemet valahogyan pótolnom kellett, a felmondási idő miatt egy ideje már nem kaptam pénzt otthon, ami nyilván nem jött ki túl jól.

Gyorsan beilleszkedtem az ottani társaságba, ami elég sokszínű volt. Főleg kelet-európaiak voltunk, épp ezért egész jól megértettük egymás szándékait és motivációit ezen a téren. Ami nagyon nagy meglepetés volt az az volt, hogy a főnököm is teljesen pozitívan állt hozzánk, az első perctől kezdve igyekezett megadni nekünk mindent, ami a megfelelő munkavállaláshoz kell, még csak fel sem vetődött az ilyenkor oly gyakori kihasználás gyanúja. Idővel már egész komoly munkákat is ránk bíztak, például egy rövidebb továbbképzés után volt, hogy már az ablakszigetelést is mi csináltuk, ami igazán meglepő és kellemes dolog volt, hiszen ez a tudás egy igen komoly lehetőséget biztosított akár idehaza is a továbblépésre.

Így telt el két év odakint, amikor már kezdtem egy kicsit besokallni, hiszen mégiscsak távol voltam az otthonomtól és a barátaimtól, ráadásul az idő is telt múlt eközben, én meg szerettem volna most már a családalapítással és egy kissé megbecsültebb munkával foglalkozni, méghozzá itthon. Amikor mindezt közöltem a főnökömmel megértette, de nagyon szerette volna ha valahogy mégis meggondolnám magamat. Ezért aztán pár napos győzködés után arra jutottunk, hogy mi lenne ha eztán én keresném fel és vinném ki a magyarokat a hotelhez dolgozni. Nem csupán mint takarítók, de bármilyen másik éppen üres beosztásba. Nagyon megtetszett az ötlet, hiszen ezzel továbbra is kapcsolatban lehetnék az általam annyira megszeretett céggel és emberekkel, ráadásul a fizetés sem volt utolsó szempont, nyilván. Így aztán elhatároztam, hogy neki is látok ennek a kiépítésének. Szerencsére nagyon gyorsan összeállt minden és már kezdhettem is a pesti irodában, ahova nagyon gyorsan elkezdtek szállingózni az emberek. Mivel saját tapasztalatból merítettem nagyon sokan tartottak jóval meggyőzőbbnek és hitelesebbnek mint a többi hasonló céget. Elhatároztuk, hogy kicsiben fogunk kezdeni, de a cél az volt, hogy a hotel hamarosan megkezdődő terjeszkedésére már még több embert tudjunk mozgósítani. Ráadásul mivel eléggé gyorsan cserélődnek az emberek, akik vállalják a dolgot folyamatosan keresgélni kell, ez pedig izgalommal tölt el, elvégre mégiscsak egyfajta személyes felelősségem, hogy a legtökéletesebb jelölteket tudjam leszállítani a vezetőségnek. Egyelőre tehát eddig sikerült eljutnom, ami ha azt nézzük, hogy igazából semmiféle felsőoktatási végzettségem sincsen igencsak jónak mondható szerintem.